Már megint

2009 október 8. | Szerző: -N- |

Ma megint lovasat álmodtam… 🙂 Épp egy military versenyre mentünk, vagy legalábbis olyasfélére, mert nem a klasszikus értelemben vett military pálya volt, hanem kb. egy kézilabda-pálya nagyságú mező, az emberek pedig a körülötte lévő dombokon ültek (mi még át is ültünk, mert az egyik dombtól a pálya egy kis részét nem lehetett látni, én meg kivertem a hisztit, hogy ott is történhetnek fontos dolgok, amiről nem jó ám lemaradni). Természetesen lóháton érkeztünk, ráadásul többen ültünk egy paripán, akinek még egy meredek, macskaköves (!) utcán is le kellett ereszkednie. Kalandos volt. 🙂 Azt persze nem tudom, hogy mi lett a verseny vége, sőt még azt sem hogy rendben lezajlott-e, mert az az átkozott vekker még azelőtt felébresztett, hogy az egész egyáltalán elkezdődhetett volna. Ja, és ráadásul az unokatesóim is ott voltak, full családostul, ami azért különös, mert őket még arra sem lehet rávenni, hogy hozzánk eljöjjenek, nemhogy egy military versenyre!

Ha most álomfejtő akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy – a hétvégi álmomból kiindulva – nemsokára visszatérek a lovagláshoz (ami után természetesen kizárt, hogy rosszul legyek), megtanulok vágtázni, de olyan jól, hogy már munkába is lóháton fogok járni (a macskaköves utcák ugyebár erre engednek következtetni). Majd szólok a főnökségnek, hogy telepítsenek az iroda közelébe valami istállót, hogy ki tudjam kötni oda a mént. Ezt így gazdasági válság idején biztos értékelnék is… 🙂

2009. október 7.